Prológus

Bella szemszöge:

-Bella, én nem szeretlek- ezt a mondatot nem akarta az agyam felfogni, de hát mindig azt mondta hogy szeret és hogy nem fog elhagyni. Akárhányszor mondtam h én nem vagyok elég jó neki ő azt mondta hogy de és hogy ő csak engem szeret.Most meg azt mondja nem szeret, bár megértem az ő tökéletes szépségéhez képest én csúnya vagyok, vagyis átlagos. Elkel engednem hogy legalább ő boldog legyen, ha már én soha többé nem lehetek az.
-Miért?- ennyi jött ki a torkomon. miért játszadozott velem hónapokon át? Miért mentett meg Jamestől? Miért mondta hogy szeret, hogy én vagyok az élete? Hogy nélkülem nem élet az élet? Miért mentett meg attól a rohadt autótól? Ha akkor az elüt nem lenne ma semmi bajom, nem szakadna meg a szívem.
-Sajnálom, Bella. De a világunk nem neked való.Nem akarom hogy bajod essen. Ezért kérlek ígérj meg valamit.-Edward neked bármit, az életem is neked adnám mint azt oly sokszor akartam hogy tegyél vámpírrá most már tudom miért nem akartad, mert csak púp lennék a hátadon.Most már tudom minden apró jel az elmúlt pár napból értelmet nyert.Mióta azon a bulin baleset történt, azóta nem láttam Alice-t se a többi Cullen-t.Elmentek.
-Ígérd meg hogy nem teszel semmi hülyeséget, ígérd meg hogy nem akarsz majd öngyilkos lenni.- kérte lágyan, ennek a nézésnek soha nem tudnék ellen állni.Ha azt kérné hogy  menjek vele azt is megtenném.
-Meg.. ígérem- a szemében nem láttam mást csak fájdalmat. kiakartam nyújtani a kezem hogy utoljára megfogjam az övét de nem engedte. Helyette arcon puszilt, és elment.Örökre.

Két hónap ennyi telt el azóta amióta elment. Gyökeresen megváltozott az életem, leköltöztem La Push-ba hogy együtt legyek Jacob-bal, és hogy megtudjanak védeni, mert Victoria azóta is üldöz. Nem telik el nap úgy hogy ne akarna betörni a védő falon. Akárhányszor mondom Jacob-nak hogy oda adom magam Victoria-nak mindig veszekszik velem.Mióta egyszer  megpróbáltam azóta mindig van velem valaki. Ezzel már az idegeimre megy a falka, de ők se tudnak semmit csinálni mivel ez Jacke parancsa ezért be kel tartaniuk. Mikor elment Sam, Emily-vel, azóta Jacke az alfa a farkasok között. Jacke  most már ő az életem, azt hiszi hogy szeretem pedig nem igazán, nem jobban mint például Seth-et, úgy szerettem mint egy barátot vagy egy testvért. Mindenki azt hiszi hogy már  túlléptem  Cullen-éken de nem, minden nap amikor kijövök a sziklákhoz rajtuk gondolkodok, az én drága Alice húgomon, vagy az én drága mackó testvéremen, vagy a világ legjobb orvosán,vagy a legszerethetőbb vámpír anyán Esme-n, vagy a világ legszebb vámpírján  Edward-on, vagy a hiú de gyönyörű Rosalie-n vagy a hadvezér Jasper-en. Minden hónapban  egyszer elmegyek a házukhoz kitakarítom, és reménykedem hogy egyszer ott lesznek de mindig csalódnom kel. Nem jönnek vissza, ezt Ő is megmondta. A fájdalmat idővel meg lehet szokni, Azt nem mondhatnám hogy elmúlik, mert aki ezt mondja az hazudik.