2011. március 6., vasárnap

Díjak

Sziasztok!

Kaptam két díjat ElenaBells-től amit nagyon szépen köszönők, Ez a  két díj az első, és nagyon őrülők neki.

Akiknek tovább szeretném küldeni:
                                                  http://darknight-niky.blogspot.com/
                                                  http://szylu.blogspot.com/
                                                  http://jegsziv.blogspot.com/
                                                

Még egyszer köszönöm, a frissről annyit hogy lehet hogy ma teszek  fel egy fejezetet:)

2011. január 30., vasárnap

Az ídő

Sziasztok!
Tudom késtem és a fejezett  rövid lett de beteg vagyok.miért ilyen rövid lett holnap hozok egy újat  És igen azt mondtam hogy Jacobbal fog összejönni Bella de úgy nem tudom megírni ahogy jön az ihlet úgy írom van egy terv a fejemben de még változhat Úgyhogy nem lett valami jó de tessék :)

Mi van akkor, ha azt hiszed, valami úgy van, ahogy gondolod, de óriási tévedésben vagy? Mi van, ha olyan makacsul hiszel az igazadban, hogy az igazságot még csak fontolóra sem veszed? El tudod-e nyomni az igazságot, vagy az valahogy mégis megpróbál a felszínre törni?
Bella szemszög:

Az idő vagy rohan, vagy csak vánszorog mint egy lajhár. Nem add esélyt arra hogy a sebek begyógyuljanak, csak kínoz, mintha neki ez jól esne, csak nézi ahogy az ember szenved és nem tud felejteni, nem érez mást csak fájdalmat, szenvedést és árulást. Ezt érzem én is csakhogy nekem ez az életem, nem menekülhettek el előle, és nem is tehettek ellene semmit. Ha a fájdalom elmúlik akkor marad az üresség. Nem tudom melyik jobb az üresség vagy a fájdalom, talán a fájdalom onnan tudom hogy élek és hogy valahol Ő is él, lehet hogy egy másik nő-vel de legalább él és boldog.Nekem ez a lényeg ha tudom hogy ő boldog akkor, én elviselek minden fájdalmat.Talán egyszer még visszajön, talán egyszer mikor már öreg leszek talán visszajönnek ide Forksba lakni, és talán újra láthatom őt és a családját.

Mióta itt hagyott, megváltoztam a hajam levágattam most már nem hosszú hanem rövid állig érő, és befestettem feketére.Apám ezen kibukott, hogy az ő pici lánya hogy tehette ezt, de egy már nem vagyok az ő pici lánykája, felnőttem. Több fájdalom ért engem, mint őt összesen, még jó hogy megváltoztam nem lehetek mindig én a jó.Nem akarok már az a  Bella lenni mint akit egykor olyan könnyen átvert.  Hiába szeretem mindenkinél jobban elhagyott, reménykedek benne hogy vissza jön, de a szívem mélyén tudom hogy nem fog megmondta. Fáj, mert tudom hogy elvesztettem az életemet, a családomat, mert nekem velük és főleg vele kellene most lenne és az örökké valóságban vámpírként.De ez a "vonat" már elment, és engem lelöktek róla. És én néztem ahogy a "vonat" elmegy vagy jobb szó rá hogy elszáguld, nem tudtam semmit tenni csak néztem lesokkolva hogy mi történik, amit megtehettem volna nem tettem, mert azt hittem hogy nem lehet de így vissza nézve mindent másképp tettem volna. És akkor talán még mindig együtt lennék vele és a Cullen-ékkel. De ez már a múlt, és ugyebár a múlton nem lehet változtatni. Én már beletörődtem, ez az életem egy romhalmaz, nem is tudom minek élek. Ja de hogy tudjanak szívatni, de már ahhoz is hozzá szoktam, már oda se figyelek rá.Talán egyszer az én életem is rendbe jön, bár erre kevés az esély. De ahogy egy mondás tartja "A remény hal meg utoljára." És én reméltem.
Ekkor viszont  kicsapódott az ajtó és egy vörös hajú vámpír állt előttem.
-Helló Bella, rég láttalak- ördögien vigyorgott.


Remélem tetszett puszi komit:D

2011. január 23., vasárnap

Prológus

Bella szemszöge:

-Bella, én nem szeretlek- ezt a mondatot nem akarta az agyam felfogni, de hát mindig azt mondta hogy szeret és hogy nem fog elhagyni. Akárhányszor mondtam h én nem vagyok elég jó neki ő azt mondta hogy de és hogy ő csak engem szeret.Most meg azt mondja nem szeret, bár megértem az ő tökéletes szépségéhez képest én csúnya vagyok, vagyis átlagos. Elkel engednem hogy legalább ő boldog legyen, ha már én soha többé nem lehetek az.
-Miért?- ennyi jött ki a torkomon. miért játszadozott velem hónapokon át? Miért mentett meg Jamestől? Miért mondta hogy szeret, hogy én vagyok az élete? Hogy nélkülem nem élet az élet? Miért mentett meg attól a rohadt autótól? Ha akkor az elüt nem lenne ma semmi bajom, nem szakadna meg a szívem.
-Sajnálom, Bella. De a világunk nem neked való.Nem akarom hogy bajod essen. Ezért kérlek ígérj meg valamit.-Edward neked bármit, az életem is neked adnám mint azt oly sokszor akartam hogy tegyél vámpírrá most már tudom miért nem akartad, mert csak púp lennék a hátadon.Most már tudom minden apró jel az elmúlt pár napból értelmet nyert.Mióta azon a bulin baleset történt, azóta nem láttam Alice-t se a többi Cullen-t.Elmentek.
-Ígérd meg hogy nem teszel semmi hülyeséget, ígérd meg hogy nem akarsz majd öngyilkos lenni.- kérte lágyan, ennek a nézésnek soha nem tudnék ellen állni.Ha azt kérné hogy  menjek vele azt is megtenném.
-Meg.. ígérem- a szemében nem láttam mást csak fájdalmat. kiakartam nyújtani a kezem hogy utoljára megfogjam az övét de nem engedte. Helyette arcon puszilt, és elment.Örökre.

Két hónap ennyi telt el azóta amióta elment. Gyökeresen megváltozott az életem, leköltöztem La Push-ba hogy együtt legyek Jacob-bal, és hogy megtudjanak védeni, mert Victoria azóta is üldöz. Nem telik el nap úgy hogy ne akarna betörni a védő falon. Akárhányszor mondom Jacob-nak hogy oda adom magam Victoria-nak mindig veszekszik velem.Mióta egyszer  megpróbáltam azóta mindig van velem valaki. Ezzel már az idegeimre megy a falka, de ők se tudnak semmit csinálni mivel ez Jacke parancsa ezért be kel tartaniuk. Mikor elment Sam, Emily-vel, azóta Jacke az alfa a farkasok között. Jacke  most már ő az életem, azt hiszi hogy szeretem pedig nem igazán, nem jobban mint például Seth-et, úgy szerettem mint egy barátot vagy egy testvért. Mindenki azt hiszi hogy már  túlléptem  Cullen-éken de nem, minden nap amikor kijövök a sziklákhoz rajtuk gondolkodok, az én drága Alice húgomon, vagy az én drága mackó testvéremen, vagy a világ legjobb orvosán,vagy a legszerethetőbb vámpír anyán Esme-n, vagy a világ legszebb vámpírján  Edward-on, vagy a hiú de gyönyörű Rosalie-n vagy a hadvezér Jasper-en. Minden hónapban  egyszer elmegyek a házukhoz kitakarítom, és reménykedem hogy egyszer ott lesznek de mindig csalódnom kel. Nem jönnek vissza, ezt Ő is megmondta. A fájdalmat idővel meg lehet szokni, Azt nem mondhatnám hogy elmúlik, mert aki ezt mondja az hazudik.   

2011. január 22., szombat

Sziasztok:))

 Szioka!

Gondoltam belekóstolok az írásba:) előre figyelmeztettek mindenkit hogy még nagyon kezdő vagyok eddig csak magamnak írtam. De egy msn partyn ihletett kaptam és leírtam a többieknek azt mondták hogy nekik nagyon tetszik és hogy kezdjek el írni:D Hát így lett ez a blog.
Igen igen tudom most azt kérdezed: Oké, de miről is fog szólni? 
A válaszom egyszerű. Ez egy Bella-Edward-Jacob történet lesz. Ahol Edward elhagyja Bellát. Mire a lány össze jön Jacobbal .....